Hintaszékben ringatózok a kandalló melegénél,

Forró csoki a kezemben, melyet szegfűszeg és fahéj fűszerez.

Szívem ünnepel, s feldereng sok régi szép emlék,

Amikor a hajam még nem volt hóderes.

Arcomat ráncok díszítik, csontjaim megfáradtak már,

Az én fiam, s lányom, vajon éppen most merre jár?

Nem hiányzik nekem semmi, hiszen annyi csodát átéltem már,

De akkor lenne igazán boldog az én szívem,

Ha újra megint, mind együtt volnánk!