Hogy ki vagyok valójában, még magam sem tudom, de régóta járok már a
helyes úton, azt gondolom. Sok ajtón kell még belépnem, mit az élet tár
ki előttem, az út végén meglelem igazi önmagamat, hiszem. Izgalmas ez az
út, erőt ad, hogy nem kell egyedül mennem az úton, mert van, aki fogja a
kezem és kísér engem. Jó tudni, hogy mindig számíthatok rá. Köszönöm,
Drága Férjem!!
Büszkeséggel tölt el, amikor ránézek Viktória lányomra, egy Angyalka ő, aki színt, és örömöt hozott az életünkbe. Minden pillanat varázslatos tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése