Meleg szoba mélyén, az ablakon kikandikálok,

A lámpafénynél egy csillámló hópihével fedett,

Meseszerű, varázslattal teli tájat látok.

Jégvirág az ablakon, szívem ünnepi díszben már,

Fahéj és szegfűszeg illata, mely mélyen lelkemig száll.

Mennyi csodát rejt e világ,

Mennyi titok van, mit soha meg nem tudunk,

Köszönöm, hogy a csodákat láthatom,

Köszönöm, hogy a titkokat csodálhatom,

Szerencsés vagyok, hogy itt és most,

Élek és virulok,

Hála neked Istenem!