Bódi László, az az CIPŐ emlékének:

R émült rajongók reménykednek

E rős vagy, de kimerült a szíved

P ozitív energiát küld neked egy nemzet.

U runk kérjük segítsd Őt,

B úcsúzni még nincs erőnk

L átni szeretnénk még az Élet Színpadán

I géid miket a színpadon hírdettél szívünkbe vésődött

Cipő, azaz Bódi László, Neked mindent Köszönünk!

Nehéz a szívünk, nagy súly van rajta,

Lelkünkben érezzük, hogy ez a búcsú, túl korán jött.

A színpad volt az életed, ontottad a buzdító, lélekemelő dalokat nekünk,

Generációk nőttek a dalokon, miket annyira szerettünk.

Csillagod vezet, Te menj utána.

Hófehér inget öltött, megfáradt magyar szíved, most pihenni tér.

Angyalok várnak rád, ne félj.

Kérted egy dalban, én mondom:

Ezerszer élsz!

Tested Porból lett, és porrá lészen,

De igaz éned tovább él,

Újjászületsz egy másik testben.

A magyar nemzet búcsúzik tőled:

„Ég veled, most ég veled,

Úgy már többé nem lehet,

Ahogy régen volt,

De fák közül a szél leszel, és

Megsímítod, könnytől fénylő, bánatos arcunk,

Mert – „ nem volt még soha így, és nem lesz soha már,

Nem jössz vissza ide, többé már ezután.

Most már senki se bánthat, most már semmi se fájhat.

Ég Veled! Ég Veled!